|
|
|
|
János Viktor, azaz ismertebb nevén Vittorio Jano, 1891. április 12-én született az olaszországi San Giorgio Canavesében, ahová szülei jobb gazdasági érvényesülésben bízva vándoroltak ki Magyarországról. Apját a helybeliek olaszosan Vittorio Janónak hívták, s ez lett a neve az ifjú János Viktornak is. Az ifjú apjánál segédkezve leste el az autóépítés mesterségének valamennyi fortélyát. Méghozzá olyannyira jól, hogy az apa - látva a fiú vonzalmát és tehetségét az automobilok iránt - a szakmai érvényesüléshez nagyobb lehetőséget biztosító FIAT vállalathoz irányította. János Viktor 20 éves volt, amikor a FIAT tervezési, majd fejlesztési osztályára került. Karrierje azonban akkor kezdett meredeken felfelé ívelni, amikor 1923-ban versenyautó-konstruktőrként az Alfához szegődött.
Első autója a Grand Prix P 2-es modell volt, amely az 1925-ös világbajnokságon Monzában első lett, majd az ezt követő években is rendre az első helyen végzett. Második sikeres autója 1927-ben készült el, a 6C 1500-as típus. A János Viktor által tervezett autókat arról lehetett felismerni, hogy a jelölésükben a C (cilinder = henger) betűt használta (pl. a 6C 1750). Az általa tervezett autóknak a sikere, a magas szintű mérnöki tervezés mellett, többek között annak is köszönhető volt, hogy a kivitelezésükkor frissiben felhasználta a technika legújabb vívmányait, így azok a versenypályákon jobb eredményt értek el, mint a vetélytársak járművei. Vittorio Jano 1928-tól átvette az Alfa Romeo fejlesztési részlegének irányítását, nemcsak kigondolta és megtervezte az újabb és újabb versenyautókat, hanem személyesen tesztelte is azokat.
Szinte az autózás megindulásával egy időben megkezdődött az autógyártók és pilóták közötti versengés, persze a maiakhoz mérten jóval szerényebb körülmények között. Az 1930-as években a legrangosabb olaszországi autóversenynek a Coppa Mille Miglia, vagyis az Ezer Mérföld-kupa számított, amelynek legelső futamát 1927-ben rendezték meg. Az első Mille Migliát a bresciai O. M. (Officine Meccaniche) gyár sportkocsija nyerte, azonban 1928-tól a második világháborúig gyakorlatilag a Viktor János tervezte és Enzo Ferrari műhelyében felkészített Alfa Romeók voltak az egyeduralkodók.
Az Alfa Romeo új típusai sorra jelentek meg a versenypályákon, a 8C 2300-as, a 8C 2600-as, majd a 8C 2900 B Lungo, melyet a korszak legelegánsabb kocsijának tartottak. Az Alfa Romeo jó üzleti érzékkel a tömeggyártásra szánt autókat a versenyeken sikert sikerre halmozó típusokkal azonos műszaki alapokra építette, ami különösen nagy vonzerőt jelentett a vásárlóknak.
A magyar származású konstruktőr 1937-ben megvált a cégtől és átlépett a Lanciához, s ettől kezdve Enzo Ferrari barátja számára tervezett autókat, aki addig Alfa Romeókat készített fel a versenyekre. Közvetlenül a világháborút követő években újraéledt a személyautó-gyártás, és sorra megindultak az autóversenyek is. A János Viktor által tervezett autók továbbra is sikeresnek bizonyultak. A legtöbb győzelmet világversenyen - számos alkalommal az 1950-től megrendezésre kerülő Forma-1 világbajnokságokon is - a legendássá vált Lancia D50 Ferrari típusú autója érte el. János Viktor, korának egyik legtehetségesebb versenyautó-konstruktőre, 1965-ben hunyt el. Munkásságának méltó emléket állítottak az Alfa Romeo és a Ferrari múzeumában is.
|
|
|
|
 |
Az anyagok felhasználása kizárólag a LÓERŐ Médiacsoport Kft. engedélyével lehetséges! |
| Főoldal
/ Médiaajánlat |
|
|
